A szimbólumterápia egy vizualizációs/imaginációs módszertan. Ez annyit jelent, hogy a folyamat során egy kérdés- vagy problémakör feltárásához és megértéséhez a kliens belső képein keresztül közelítünk. A tudattalan rétegeink rendezőelve elsősorban nem racionális, hanem asszociatív. A belső képek megjelenítése lehetővé teszi, hogy a tudatos és tudattalan tartalmak egyszerre jelenjenek meg és egyforma hangsúlyt kaphassanak az önismereti vagy problémamegoldó folyamatban. Ez valamelyest hasonlatos a projektív tesztek (pl. Rorschach-teszt) alapelveihez.
Nagyon fontos különbség azonban, hogy a képek megjelenítése nem diagnosztikus célú, hanem az adott témakör/esemény/élmény belső rendjének megjelenítését szolgálja. Vagyis lehetőséget ad arra, hogy jobban tisztázzuk, megértsük és akár alakítsuk azt, amit számunkra a témakör/esemény/élmény jelent.
Az alkalmak struktúrája nagyon hasonló az Autogén Tréning alkalmakéhoz, és a vizualizációs gyakorlat is mindig egy relaxált állapotban történik- ez biztosítja hogy ne csak a hétköznapi pörgős, racionális gondolataink, hanem a mélyebb belső élményeink is megjelenhessenek.
Ebben a relaxált állapotban belső képeket jelenítünk meg: olykor nyitottabb instrukcióval (pl. biztonságos hely), máskor konkrét jelképekkel dolgozunk (pl. híd, erdő, tenger, hegy stb.). Mindegyik jelkép valamilyen működésmódot vagy témakört erősít föl. Ilyenkor a képek megértésével és azok alakításával dolgozunk- általában szóban, de időnként művészetterápiás elemeket is mozgósítunk, ha ez a klienshez közel áll.
A leírás elkészültéig tekintse meg a témában írott blogbejegyzésem, amelyben egy rövid példagyakorlatot is bemutatok.